Szia Életem!

Tegnap megint alig tudtunk telefonon beszélni, meg olyankor alig jut eszembe, hogy mik történtek velünk, mit akartam megbeszélni. Meg persze mindent röviden és lényegre törően kell, nincs idő a rizsára, mert megy a zseton. Szóval a lakástakarék éves hozama és a devizaárfolyam megbeszélése közt többnyire csak egy "nem történt semmi különös"-re futja, már amikor épp fiunk nem ragadja magához a telefont, hogy fontoskodva fel-alá járkáljon vele.

Ezért arra gondoltam, hogy minden nap / héten írok neked egy levelet, meg még egyet, ami olyan, mintha fiunk írta volna. Na szóval ez az első.

Hét elején az új Micimackós mesekönyvek kerültek sorra esti mesénél, amiket karácsonyra kaptunk. Ezek picit hosszabbak, mint a szokásosak, de végigolvastam őket, mert nem jó félbehagyni. Tegnapelőtt fiad már nem bírta kivárni a mese végét, és kiterült, le-lecsukódott a szeme, küzdött ellene, néha felpattant a szemhéja, de aztán már nem. Egyre halkuló hangon befejeztem a mesét. Addigra már nagyokat szuszogott. Csendben kiosontam fürdeni. Meg se moccant. Már olyan régen láttam bealudni. Nagyon cuki volt.

Na pl. ezt is elfelejtettem elmesélni neked tegnap a telefonban.

Mára ennyi.

Hiányzol!

Csók

Szia