Hétvégén fiunk kipécézte magának a nagy fényképalbumot. Kiadta a parancsot hogy vegyem le a polcról, mert ő nagy képeket akar nézegetni.Tudod, az esküvői képeset.

Ezelőtt máskor kb 3-4 perc alatt végeztünk az egésszel, az elején végigmutogatta, hogy apa, anya, apa, anya, mama, papa, stb, aztán már csak végiglapozgatta gyorsan.

Most viszont részletesen kikérdezgetett az elején. Anya, mi van rajtad? Menyasszonyi ruha. Miért van rajtad? Mert apával összeházasodtunk. Mi van a fejeden? Fátyol. Miért van fátyol a fejeden? Hogy szép legyek.

Apán mi van? Öltöny. Miért van rajta öltöny? Hogy ő is szép legyen. Mi van ott rajta? Nyakkendő. Miért? Látod, apa annyira szerette anyát, hogy még nyakkendőt is kötött a kedvéért.

Miért pusziljátok meg egymást? Mert szeretjük egymást. Miért teszi apa kezét pocakodra? Mert ott voltál benne a pocakomban, mielőtt megszülettél. Miért nevettek? Mert jókedvünk volt. Miért fújjátok fújókát? Mert szerettünk fújókázni. Mostmár te szeretsz fújókázni.

Rengeteg kérdés, amire tudni kell a választ. Néha elfelejtem a válaszokat, de fiunk kitartóan számon kér és emlékeztet rá.

Ha ő nem lenne, ki tudja mikor vettem volna elő újra az esküvői képeket. Már rég nem nézegettem őket. El is felejtettem, pedig csak bő 3 éve volt. Még jó hogy vannak a képek. A gondolatok, érzések elhalványulhatnak, le lehet őket tagadni, de e képeket nem. Azok mindent elárulnak. Hogy milyen boldogok is voltunk azon a napon. Ahogy egymásra néztünk. Meg úgy bele a világba. Sugárzott rólunk a jókedv, a boldogság, és igen, a szerelem is. Fiatalok voltunk és szépek és a miénk volt a világ.

Át is küldöm belőlük a kedvenceimet, hogy neked is meglegyenek kint. Az igen utáni csókosat. Amikor az öledbe kaptál és úgy futottál velem, én meg majd' kiestem a szájamon, úgy röhögtem. A fűben guggolósat. A fújókázósat. Amikor alig bírtam feltuszkolni az ujjadra a gyűrűt és ezen is csak vihogtam.

És a legeslegkedvencebb: amikor szó volt róla, hogy kéne egy olyan kép, amin megmutatom a harisnyakötőmet. De olyanom nincs, csak ilyen csipkés combfix. Te mondtad hogy talán ezt nem kéne. De én mégis megcsináltam, felhúztam a szoknyámat. Direkt, hogy húzzam az agyadat. Kinevettelek. Te meglepődtél, kiakadtál, de közben tetszett is a dolog, mert félig-meddig te is nevetsz. Ezt a pillanatot kapta el a kép.