Volt egy listám. Akkor írtam, mikor egyszer külön voltunk, még az őskorban, azelőtt, hogy fiunkat összehoztuk volna. Felírtam majdnem kb 50 dolgot, amit szeretnék veled, neked megcsinálni. Ezt a listát, ami egy neked írt levélben volt, 3 éven át egy sötét fiók mélyén tartottam. Pár napja vettem újra elő.
A dolgok közül, amelyekre annyira vágytam, több mint fele része megvalósult, részben vagy egészben. És ezek a kívánságok úgy váltak valóra, hogy addigra már szinte el is felejtettem, hogy valaha mindenemet odaadtam volna azért, hogy teljesüljenek.
Megtanítottál pl autót vezetni, sütöttem tortát a szülinapodra, szendvicset is csináltam neked útravalónak, igaz, nem mindennap. Csináltam neked szívecske alakú sütit, tejbegrízt, meg még kb százféle sokkal bonyolultabb dolgot is. És meg is tanítottalak 1-2 ételre, pl marhapörkölt.
Megtanultam pár szót szerbül, igaz, el is felejtettem. De a legfontosabbakra még emlékszem: Ja te volim, zauvek, zdravo, hvala.
Borozgatni nem borozgattunk közös fürdőzés közben, ahhoz nagyobb fürdőszoba meg kád kéne.
Esti mesét olvasok, igaz, nem elsősorban neked. De a házat feldíszítem karácsonykor.
Viszont az őszi avarban és a téli hóban való meghempergetés elmaradt, én valahogy mindig otthon maradtam főzni meg takarítani mikor te sétálni vitted fiunkat.
Próbáltam volna veled megnézetni a kedvenc filmjeimet, de mindig bealudtál rajtuk, és még hangosan horkoltál is. De ezt megértem. Én se bírnám végignézni a te kedvenc filmjeidet. Na jó, azért van egy kis átfedés a kettőnk kedvencei között.
A kedvenc zenéimet rendszeresen bömböltettem a kocsiban, igaz, mindig csak ugyanazt a 2-3 lemezt. De már leporolgattam a többi kedvencet is nagytakarításkor, ki vannak készítve.
Szerettem volna veled társaságban szerbül beszélni, hogy senki más ne értse, csak mi. Ez lehetne most az olasz.
Biciklit majd akkor kéne venni, ha már fiunk is tud rendesen tekerni, és akkor versenyezhetünk.
Nyáron nem néztünk hullócsillagokat. Tűzijátékot viszont egyszer igen, 8 hónapos terhesen, de a kis sötétben kuksoló nem volt oda érte.
Szalonnát se sütöttünk a kertben, igaz, kertünk sincs, meg a szalonnát se szeretem.
Az élet értelméről viszont rendszeresen vitatkozunk, és szerintem nem vitatkoznánk, ha nem szeretnénk vitatkozni.
A hajamat még nem mostad meg, pedig most már lehetne, hogy nem olyan hosszú, és az új sampon nem csípné a szemem ha belemenne.
Melós ruhában nem jöttél értem munkába, de játszótérre igen, meg a teszkóban is összefutottunk úgy.
Szilveszterkor csókolóztunk éjfélkor, és kívántunk is szerintem, akkortájt fogant meg fiunk. A következő 2 szilveszterkor túl fáradtak voltunk ahhoz hogy megvárjuk az éjfélt.
Húsvétkor locsoltál már meg te legelőször, igaz, legutóbb eszedbe se jutott, hogy elhervadhatok.
Írtam egy csomó kaját, hogy csinálnék neked: paprikás krumpli, sült csirkemellfilé, fahéjas linzer. Akkor ezek nagy dolgoknak számítottak. Azóta kicsit túlfejlesztettem a szakácsművészetemet, ilyen egyszerű dolgokra ritkán vetemedek.
Percenként nem foglak lefényképezni már szerintem soha, mert általában befigyel a képbe egy sokkal érdekesebb fotómodell, vele együtt esetleg.
Vigasztalni szoktalak, mikor szomorú vagy, bár az utóbbi időben nem voltam túl megértő, igaz, te se.
Talán egyszer fordult elő, hogy éjszaka felébresztettelek a horkolásommal, vagy csak nehezen tudtál elaludni tőle, hát sajnos ebben nem tudunk versenyezni.
Éjféli misén nem voltunk karácsonykor, egyszer pünkösdkor voltunk, meg egyszer húsvétkor misén, meg a templomi esküvőnkön, ha az is annak számít.
Pirosra nem akarok egy egész szobát kifesteni, max egy fal lehet piros valahol, valamikor.
A hátadat viszont ápolgattam, masszíroztam, kenegettem, mikor fájt.
És rád szoktam parancsolni, hogy vedd be a gyógyszereidet, ha beteg vagy, bár inkább az a gyakoribb, hogy ne nyomd tele magad állandóan fájdalomcsillapítóval.
Néztem már utánad az erkélyről, mikor valahova mentél, persze nem minden reggel, mert nyilván van más, akivel foglalkoznom kell.
Éjszaka volt már olyan, hogy a csókommal ébresztettelek, de ez se mostanában.
Figyelem a ráncokat a szemed sarkában, de ezek még csak nevetőráncok, ismersz, tudod, hogy ezzel is cikiznélek, ha már igazán ráncosodnál.
A körmödet viszont nem fogom levágni, elég nekem a sajátom meg fiunké.
Viszont nem haraptam még bele a fenekedbe, max rácsaptam, nem ettem a hasadról málnát (akarok én szőrös málnát enni?), és erdőben sem szeretkeztem még veled.
Csak úgy szoktam veled lenni, de hát ugye az se gyakran fordult elő az utóbbi időben.
Elaludni nem hiszem hogy tudnék úgy hogy bennem vagy, de egyszer azt is ki kéne próbálni.
Szóval ezek voltak azok a dolgok, amiket 3-4 éve szerettem volna.
Pár napja olvastam újra, el is bőgtem magam, írtam is neked smst. A sötét fiókból előkerültek a dolgok, és olyan volt, mintha megvilágosodtam volna.
Szerettem volna még egyszer nem elcseszni. Szerettelek volna szeretni. És szerettem volna, ha szerettél volna.
Ezek a dolgok egy időre feledésbe merültek, de alapvetően nem változtak. Legjobban azt szeretném, ha szeretnél.
perché io ... sempre .... ti amo
Baci,
la tua moglie senza fine