Szia apa!

Tegnap is voltam bölcsiben. Hubával játszottam. Nem aludtam. Anyával voltunk játszóterezni. Labdáztam, bicikliztem. Anyát kérdeztem haragszik. Anya nem haragszik. Anya szomorú.

Hazamentünk. Hisztiztem. Mondtam anya építs garázst. Anya mindig szok garázst építeni. Most nem épít. Anya ír számítógépen. Mondtam anya fölveszlek. Anya vegyél fel. Anya mondta ír apának. Aztán éhes voltam.

Vacsoráztam. Nagyon finom volt vacsora. Anya csinálta. Volt túrós gombóc. Picike gombóc benne volt levesben. Hideg gyümölcsös leves volt. Mondom kérek még. Aztán nem fér belém.

Fürödtem. Én már egyedül meg tudom mosni pocakomat. Meg kezemet. Meg lábamat. Nem jó lábamat mosni, mert leszedi víz a habot kezemről. Fürdés után mindig malomkerék van. Anya forog velem, mindig nagyon gyorsabban forog. Aztán megszédítem anyát és majdnem elesünk. Akartam anya énekelje lámpát. Anya nem énekli lámpát. Anya most múlik pontosant énekel.

Aztán könnyűálmot, bemászok ágyikóba, tentebaba, annapetigergő, simi, pisze, puszi, még több simi.

Ma reggel kialudtam magam. Anya mondja mindig jókedvűen ébredek. Reggel volt vajas mézes kenyér. Szeretem vajas mézes kenyért. Volt tejcsi is. Ma nincs bölcsi. Szombaton nincs bölcsi. Hétvégén bezár bölcsi. Icunak is pihenni kell, mert teljesen lefárasztom.

Anyára rászólok harapja kenyért. Megint rászólok egye meg mind kenyért. Én már mind megettem. Játszom. Előveszem ajándékot. Előveszem vonatot. Előveszem orvosi táskát. Előveszem matricákat. Mindent kiborítok mikor anya felsöpör. Anya megint ír. Cseng számítógép mindig.

Tízórai ideje van. Én már együl meg tudom mosni kezemet. Én kiveszem banánt a hűtőből. Finom banán. Anya kérdi ki szereti banánt. Majmok szeretik banánt mondom. Én is egy kis majom vagyok. Mindig csimpaszkodok anyába.

Aztán megyünk városba. Egyedül fel tudom venni gatyámat, be tudom patentolni. Sétálunk meg nagyon gyorsabban szaladunk. Útközben van bodobács meg cicák. Hagyjuk cicákat aludni. Bemegyünk malomba. Megnézzük malomkereket. Lépcsőzünk. Megnézzük szandálokat. Leveszünk egy dobozt. Felpróbálom szandált. Vagány szandál. Mondom vegyük meg. Én odaadom pénztárosnak.

Utána buszoztunk is. Egyedül ülök buszon. Nagy helyet foglalok. Megérkeztünk mamáékhoz aztán. Meglocsolom virágokat. Összes virágot meglocsolom. Megnézzük málnát meg ribizlit meg piszkét.

Utána bemegyünk. Felveszem új szandálomat. Mutatom papának is. Nagyon vagány. Nem kassa. Van ebéd. Van saláta meg bogyó meg kukorica meg husi meg krumpli. Nem kérem mint. Kérek még valamit. Van puding meg szamóca.

Ebéd után alvás következik. Mamával akarok aludni. Nem hagyom mamát aludni. Anyát hagyom aludni. Anya álmos. Alszok picit.

Most eszek szamócát, aztán megyek ki kertbe. Megint locsolni kell.

Szia Apa!

Megfogadtam, hogy nem írok többet rólad, neked, de nem bírom magamban tartani a véleményemet. Egyszer te 4 hónapig nem álltál szóba velem valami kis hülyeség miatt, én úgy gondoltam, a te magánszámod legalább dupla ennyi mosolyszünetet megér. Ennyit a fogadkozásokról. Még  a végén én is olyan beteges fogadkozó leszek mint te...

Említetted, hogy milyen "gyönyörű" levelet írtam neked, amikor kimentél. Nagyon elegem volt belőled, mérges voltam rád, mert nagyon bántó dolgokat mondtál nekem. De a szó elszáll, az írás megmarad.

Nekem az írás terápia, sokkal jobban ki tudom írni magamból a fájdalmat, mint hogy élőben megosszam másokkal. Elkezdek írni, egyre jobban belelovalom magam, egyre durvább dolgokat írok, aztán kész vége, eldugom egy fiókba, vagy odaadom neked, hogy ne is lássam. Még át se olvasom. Már el is felejtettem, hogy pontosan miket írtam neked. Most nagyjából rémlik.

Ha az amit most csinálsz azért van, hogy visszaadj abból a fájdalomból, amit én okoztam neked a firkálmányaiddal, akkor elérted a célodat. Olyan állapotban vagyok, hogy még a kis gézengúz is észreveszi, valami nincs rendben, állandóan azt kérdezgeti tőlem: Anya, haragszol? Nem haragszom, csak szomorú vagyok.

Na jó, még dühös is vagyok. Amikor hazugságokat írnak, mondanak, velem kapcsolatban is, az nagyon tud dühíteni. Hogy te vagy a nyugodt, vidám, társasági ember, én meg az idegbeteg negatív magamba forduló. Először is, nem vagy nyugodt, állandóan idegeskedsz valami miatt, munka, jövő, pénz, stb, nemcsak énmiattam. Amilyennek te leírtál engem, pont olyannak láttalak én is téged nagyrészt az utóbbi 1-2 évben. Negatív, minden miatt feszült, mindenbe beleköt, magában tartja a problémákat, nem beszélget velem, nem segít nekem megoldani a problémákat, nem jó neki semmi.

Most az előbb majdnem elbőgtem magam a szomszéd előtt, mikor azt mondta, tiszta apja ez a gyerek. Ezért is írok most neked. Bármennyi fájdalmat okoztál is nekem, te vagy a kis lókötő apukája, és oka van annak, hogy mi ketten lettünk a szülei.

Ami meg azt illeti, hogy rád ütött, azért ilyen aranyos, ez is egy nagy hülyeség. Kicsit többet tudok nálad arról hogy mennyi a környezet meg az öröklődés szerepe egy gyerek személyiségének kialakulásában. Öröklődés 50% maximum, és fele-fele a 2 szülőtől. Természetet, viselkedést nagyrészt eltanulunk a szüleinktől, nem pedig öröklünk. Ez csak ilyen népi babona, hogy az apjára vagy az anyjára üt valaki teljesen. A kisfiunk igenis azért ilyen nagyrészt, mert valószínűleg jó hatások érik tőlem meg a bölcsitől. Pl sokat foglalkozom vele, pici korában soha nem hagytam sírni, odafigyelek rá minden tekintetben, együtt játszok vele,stb. Én igenis jó anyának tartom magam. Te soha nem mondtál semmi pozitívat a nevelési stílusommal kapcsolatban, mindig csak azt az egy negatívumot szoktad kiemelni, hogy kiabálni szoktam vele. Ennek viszont még nem tapasztaltam a negatív hatásait. Negatív hatások az elhanyagolt gyerekeket érik, meg akik kiabálás nélkül jó nagy taslikat kapnak, de egyébként nem szólnak rájuk. (Tudok, kire gondolok elsősorban, képzeld a csontosmama elárulta, hogy ő már fiunk keresztelőjén látta, hogy valami nincs rendben vele, csak nem akarta mondani.)

Szóval a világ legaranyosabb gyerekére való tekintettel én hülye hajlandó lennék félretenni az összes sérelmemet, ha legalább egy hajszálnyi pozitív jelét látnám annak, hogy megbántad amit tettél és tényleg bocsánatot kérnél.

A levélre visszatérve én is bocsánatot kérek miatta, nem is igazi levél, és nem is vagyok benne biztos, hogy neked szántam. Ráadásul ha figyelmesen elolvastad, talán megérthetnéd, hogy mi a legnagyobb fájdalmam. És nemcsak ez a "gyönyörű" levél volt a táskádba csempészve, hanem az emlékek is az elmúlt évekről, hogy lásd honnan indultunk és hova jutottunk. Azok közt azért tényleg szinte csak szép dolgok vannak. Ha másoknak azt mered állítani, hogy nem volt nagy szerelem, akkor vagy memóriazavaros vagy, vagy tudtad, hogy ezt is el fogom olvasni, és ez volt a bosszú.

Most egálban vagyunk, úgyhogy légy szíves, ne bántsuk többet egymást. Nem hiszem, hogy te ilyen könnyen túl tudsz lépni a dolgokon. Ha mégis, akkor tényleg nem az az ember vagy, akinek megismertelek, vagy én vagyok memóriazavaros, vagy csak szimplán naiv és hülye.

Lehet, hogy kisfiam mellett téged tényleg elhanyagoltalak, háttérbe szorítottalak, de a kis gézengúz után te vagy nekem a legfontosabb ember a világon (na jó, azért saját magamat inkább szeretem előtérbe helyezni...), lehet hogy neked sok rosszat mondtam, írtam, de másoknak sose, mindig megvédtelek, támogattalak, mert te vagy a világ legnagyszerűbb emberkéjének az apukája.

Egy kép villant be most, ahogy állunk a régi házban a tükör előtt a fürdőszobában, még csak fél éve vagyunk együtt, készülődünk, valahová indulunk, te hátulról átölelsz, az arcom mellé bújsz az arcoddal, és azt mondod a tükörképünket nézve: nekünk kettőnknek nagyon szép gyerekeink lesznek, olyan okos és szép lesz mint az anyukája, és olyan jóképű meg vagány mint az apukája... Vigyázz, mit kívánsz, mert valóra válik.

Tegnap reggel anya adott joghurtot. Nem volt finom joghurt íze. Anya mondta kefír volt. Nem szeretem kefír joghurtot. Ettem kekszet is. Aztán mentünk bölcsibe motorral. Anya nem motorozik. Anya túl nagy motornak. Kicsit köhögök. Sokat motorozok akkor meggyógyulok.

Bölcsiben volt reggeli. Ebéd volt reggelire. Főzelék meg krumpli volt ebédre. Meg sajt. Nem sajt. Tojás. Voltunk udvaron is. Játszottam szaladgáltam motoroztam. Hubával játszottam. Hunor megeszi bogyókat. Gréti bekapta fűszálat. Nem szabad bekapni fűszálat! Majd megmondom neki. Kitti sikítozik. Kitti mindig ki akar szökni sünicsoportból. Emma énekel. Sebivel is szoktam játszani.

Ebéd után nem aludtam. Huba nem hagyott aludni. Volt uzsonna. Vajas mézes kenyér volt. Szeretem vajas mézes kenyeret. Anya is szok csinálni. Voltunk udvaron és jött anya.

Mentünk dédihez. Motorral mentünk. Dédinél összeszartam magam. Wécébe kell kakilni. Anya a baba bugyiját adta rám. Csilla babáján volt. Meg a baba pólóját. Bádim is olyan lett. Majd visszaadjuk Csillának bugyit meg pólót. Bugyi nagyon vagány. Nagyfiúk olyat hordanak. Ettem szamócát dédinél.

Hazamotoroztunk. Liftben néni meglábalta kutyát. Anya mondta lábával arrébb tolta. Nem ijed meg a kutyus. Kezet mostunk. Rendet raktunk mert jön rendtündér és elviszi játékokat. Apa hívott. Akartam beszélni apával, de aztán nem akartam. Anya se akart. Anya mondta beszéljek apával. Mondom jó. Aztán lecsaptam telefont.

Vacsoráztunk. Volt husi meg rizs meg répa. Meg paradicsom meg paprika. Mind megettem. Tejcsit megittam. Anya kiszippantotta orromat. Nem szeretem orrszippantót. Fáj tőle orrom. Lábam is fáj. Szirupot megittam. Van benne vitamin.

Mentem fürdeni. Le kell áztatni koszt sokáig. Mindenhol összekoszolom magam. Udvaron, játszótéren, földön, arcomon, lábamon. Énekeltem fürdőkádban. Meg mondókáztam. Szita szita péntek szerelem csütörtököt mondok. Anya mindig szoknyát énekli. Már megunta ezt a legényt szeretni. Kiabáltam ne énekelje. De énekelte. Anya nem kiabált. Én nem hisztiztem.

Sokat megszeretgettem anyát. Anya szeret engem. Én szeretem anyát. Anya mondja ő jobban szeret. Én szeretem jobban! Anya szeret legeslegjobban. Én is legeslegjobban szeretem!

Este volt könnyűálmot, tentebaba, annapetigergő, cumi, rács-puszi, pisze-pisze, simi. Anya maradjál még. Még sok simi és anya mehet fürdeni. Anya mindig visszajön. Aztán alvás.

Szia Életem!

Tegnap megint alig tudtunk telefonon beszélni, meg olyankor alig jut eszembe, hogy mik történtek velünk, mit akartam megbeszélni. Meg persze mindent röviden és lényegre törően kell, nincs idő a rizsára, mert megy a zseton. Szóval a lakástakarék éves hozama és a devizaárfolyam megbeszélése közt többnyire csak egy "nem történt semmi különös"-re futja, már amikor épp fiunk nem ragadja magához a telefont, hogy fontoskodva fel-alá járkáljon vele.

Ezért arra gondoltam, hogy minden nap / héten írok neked egy levelet, meg még egyet, ami olyan, mintha fiunk írta volna. Na szóval ez az első.

Hét elején az új Micimackós mesekönyvek kerültek sorra esti mesénél, amiket karácsonyra kaptunk. Ezek picit hosszabbak, mint a szokásosak, de végigolvastam őket, mert nem jó félbehagyni. Tegnapelőtt fiad már nem bírta kivárni a mese végét, és kiterült, le-lecsukódott a szeme, küzdött ellene, néha felpattant a szemhéja, de aztán már nem. Egyre halkuló hangon befejeztem a mesét. Addigra már nagyokat szuszogott. Csendben kiosontam fürdeni. Meg se moccant. Már olyan régen láttam bealudni. Nagyon cuki volt.

Na pl. ezt is elfelejtettem elmesélni neked tegnap a telefonban.

Mára ennyi.

Hiányzol!

Csók

Szia

szia apa

anya mondta hogy mondjak neked valamit

mondok valamit

apa képeket nézeget olaszorsz'ban

beszélek apával

micsinálok? játszom. voltam bölcsiben. ugráltam bölcsiben. nem szabad ugrálni. icu hozott ebédet. megettem ebédemet. halacska volt. fincsi volt.

jó, oké?

puszi

szia